T�boly

Kopogtattam az ajt�n. Alig lepett meg, hogy nem kaptam v�laszt, pedig valahol rem�nykedtem nagyany�m kedvesen cseng� "Igen?"-j�ben. Mintha a saj�t hal�lomba menn�k, megfogtam a jeges kilincset, s az ajt� nyitva volt. Azonnal undor�t� szag t�ntor�tott h�tra, de nem volt vissza�t. Hirtelen a k�gy� teljes erej�vel megszor�totta sz�vem, mikor megpillantottam valamit. A folyos� v�g�n nagyap�m l�ba hevert a f�ld�n. Teste t�bbi r�sz�t nem l�ttam egy fal takar�sa miatt. Igen, az � l�ba volt, cs�nya visszereivel, amelyekre annyit panaszkodott m�r �vekkel ezel�tt is... Hiszt�rikus �llapotba ker�ltem, egy hang sem j�tt ki a torkomb�l, csak n�m�n s�rni kezdtem a f�lelemt�l �s a b�n�t� szomor�s�gt�l. Lassan haladva mentem a folyos�n tov�bb. Mikor nagyap�mhoz �rtem, nem mertem r�n�zni. Elford�tottam a fejem, �s l�ttam, hogy nappalijuk ajtaja be van csukva. Ekkor �t�tt�k meg f�lemet az els� hangok.

Nyammog�s... motyog�s v�kony, de f�lelmetes hangon... Eg�sz testem remegett, ahogy kinyitottam az ajt�t. S amit l�ttam, m�g most is minden este r�m�lomk�nt t�r vissza hozz�m. Egy �reg ember volt ott. Feh�r haja �ssze-vissza �llt, r�ncos arc�n �s fak�, k�k szemeiben t�boly �lt. A sz�ja v�res volt. �l�ben nagyany�m feje fek�dt, arca elt�nt a harap�sok k�vetkezt�ben. Test�n mindenhol karmol�s-, harap�s- �s �t�snyomok �ktelenkedtek. Az a kis leveg�, ami az ocsm�ny b�zben megmaradt, elillant. Mozdulatlanul �lltam, fogalmam sem volt arr�l, hogy hol vagyok, mit keresek itt, fel sem fogtam azt, amit l�ttam. Az �reg a szemembe n�zett.
- Nyem ehetek f�rfit, �t nyem �n �ltem meg, csak �sszeesett.... gye t�ged megehetlek.. gyere k�zelebb.

M�szni kezdett fel�m, n�gyk�zl�b, �s nagyon gyorsan. Mintha nem is �n lenn�k, hangtalanul kih�tr�ltam a szob�b�l, �s bev�gtam az ajt�t. Hallottam rajta k�rmei kapar�sz�s�t. Ahhoz bolond volt, hogy a kilincset haszn�lja. Zsibbadt l�baimmal elrohantam, de el�tte egy pillant�st vetettem a pap�mra. �veges szemei a plafonra meredtek. Nyoma sem volt rajta s�r�l�snek. Csak szaladtam el, el messzire, ki a h�zb�l, le a mocskos l�pcs�k�n, �t a tompa f�nyen s szinte kiszak�tva a az �veg bej�rati ajt�t, a j�tsz�t�ren teremtem. K�rben�ztem. Senki... csak hint�z� gyerekek.

Ekkor sikoltottam el�sz�r. A kezdetben alig hallhat� sikkant�sb�l eszel�s vel�tr�z�, hiszt�rikus vis�t�s lett. Istenem, neee nem teheted ezt... S csak �lltam ott, majd �sszeg�rnyedve zokogtam. A gyerekek f�lve rohantak el t�lem. Odamentem egy m�sz�k�hoz, r�t�maszkodva karjaimra hajtottam fejemet. V�llamat r�zta a zokog�s... A pap�m, a mam�m, az eml�keim, a t�rt�netek, a s�t�k, a bicikliz�sek... Istenem, ezt neee...
A piros m�sz�ka (amelyen egyszer r�gen, nagyon nagyon r�gen fejjel lefel� l�gva k�mleltem a napsugaras eget) csendben v�gasztalt engem.